A tanulmány a nagyhatású Mészöly Miklós-életműhöz kapcsolódó kéziratos hagyatékot az 1950-es, 1960-as évek irodalmi, politikai kontextusában vizsgálja. A genetikus kritika szemléletmódját érvényesítő kutatás – az autográf feljegyzéseket, naplóbejegyzéseket, vázlatokat, gépelt kéziratokat vizsgálva – azon szöveganyagokra fókuszál, melyek a művek előmunkálatait szemléltetik, a keletkezés- és kiadástörténet részleteinek megismerését segítik. A dolgozat a korai Mészöly-próza műveire (Az atléta halála [1966]; Saulus [1968]; Pontos történetek, útközben [1970]) koncentrálva dolgozza fel a Petőfi Irodalmi Múzeum Mészöly-hagyatékának anyagát. Az alkotói műhelymunka különféle szakaszait dokumentáló, mindeddig a hagyatékban lappangó írások alapján kevéssé ismert élettényekről, hatástörténeti összefüggésekről értesülhetünk.; U ovom se ogledu razmatra ostavština rukopisa uglednog mađarskog pisca Miklósa Meszölyja u književnom i političkom kontekstu 1950-ih i 1960-ih godina prošloga stoljeća. Istraživanje ostavštine temelji se na genetičkoj kritici – na istraživanju autografskih i dnevničkih bilješki, pisanih koncepata, raznih originalnih rukopisa – te fokusira na prethodne inačice konačnoga Meszölyjevih tekstova. Te inačice upoznaju čitatelja s detaljima nastanka i povijesti objavljivanja autorovih djela. Rad se koncentrira na ranije proze autora Az atléta halála (Smrt atletičara, 1966), Pontos történetek, útközben (Točne priče, usput, 1970), Saulus (1968) u okviru ostavštine koja se čuva u Književnom Muzeju „Petőfi” (Petőfi Irodalmi Múzeum). Važni i do sada nepoznati tekstovi iz raznih razdoblja Meszölyjeve radionice otkrivaju manje poznate događaje autorova života, pozadinske veze njegova stvaralaštva i otvaraju nove puteve u interpretaciji navedenih djela.; The paper discusses the legacy of the renowned Hungarian writer, Miklós Mészöly, in the literary and political context of the ’50s and ’60s of the last century. The research is based on genetic criticism − on the exploration of autograph diary notes, written drafts, various original manuscripts − and focuses on previous versions of Mészöly’s final texts. The study deals with a specific part of Mészöly’s wide-ranging œuvre. The paper focuses on the early prose works Az atléta halála (Death of an Athlete, 1966), Saulus (Saul, 1968), and Pontos történetek, útközben (Exact Stories on the Road, 1970) that have had a poetically and theoretically stimulating effect on the Hungarian contemporary authors and scholars. The paper includes several important and formerly unknown documents from the Mészöly heritage collection, kept in the Petőfi Literary Museum, which revise the interpretations of Mészöly’s above-mentioned works.